Igen, nálam az orosz vakcina esélyes az ezüstéremre. És úgy érzem, hogy magyarázattal tartozom.
Kicsit távolról kell kezdenem, még Ádám és Éva előttről, legalábbis, ami a törzsfejlődést illeti.
A vírusok nagyon egyszerű lények: van egy burkuk, amiben az örökítő anyagukat hordozzák. Tulajdonképpen mi férfiak is ilyesfélék vagyunk, csak bonyolultabb a burkunk, és szőr fedi a nagy részét. A vírus burka amellett, hogy védelmet ad a benne lévő genetikai anyagnak (DNS, vagy RNS), „kötőanyagot” is tartalmaz, amivel ráakaszkodhat a testünk sejtjeire. A COVID-19 vírus (hivatalos nevén SARS-CoV-2 ) felszínén például „tüskék” vannak – ezek olyan fehérjék, melyek a sejtjeinken lévő ACE2 enzimhez kötődnek, és zsupsz, már be is jutottak a sejtbe. Idebent aztán előjön belőlük az örökítő anyaguk (RNS), és a szegény félrevezetett sejt követi a benne lévő utasítást. Azaz elkezdi gyártani a SARS-CoV-2 vírust, méghozzá hatalmas mennyiségben.
A szervezetünk védekező rendszere (közismertebb nevén immunrendszer) észleli a betolakodókat, és belefog a küzdelembe. Riadót fúj, ellenanyagokat termel, és még speciális kommandós sejteket is mozgósít a vírus kitoloncolása érdekében. Persze a jó munkához idő kell. Amíg a védekezés eléri a maximális fordulatszámot, a vírus szabadon tombol bennünk.
A védőoltások arra jók, hogy megtanítsák az immunrendszerünket, hogyan védekezhet a vírus ellen. Ha még a valódi fertőzés előtt sikerül „legyártatni” az ellenanyagokat, nem ér váratlanul a támadás, és nem veszítünk napokat a fertőzést követően.
De hogyan is okosítja ki az oltóanyag a védekező rendszerünket?
A kutatók egy ártalmatlan vírus (általában adenovírus) burkába olyan örökítő anyagot csomagolnak, ami alapján a sejtjeink csak a koronavírus tüskéit gyártják (nem az egész vírust!). A védőoltással beadott, „lebutított” adenovírus bejut ugyan a sejtbe, de szaporodni nem tud, hiszen nincs benne más RNS, csak ami a tüskét kialakító fehérjéhez kell. Ezt a tüskefehérjét gyártják is a sejtjeink egy ideig szorgosan.
A vérbe kerülő tüskefehérjékre felfigyel az immunrendszer, legyártja az ellenanyagokat, és készenlétbe helyezi a „gyártósort” arra az esetre, ha jönne a valódi kórokozó. Ha bejut a szervezetünkbe a COVID-19 vírus, a rajta lévő tüskefehérjét az immunrendszer rögtön felismeri (hála a védőoltás nyújtotta kiképzésnek), és kíméletlenül lecsap rá. A vírusnak esélye sincs.
És most jön a csavar.
Ahogy írtam, az oltóanyagban egy ártalmatlan vírus burkát használják „csomagolóanyagnak”. Fontos, hogy a vakcinával beadott, lebutított vírus békésen hozzákötődhessen a sejtjeinkhez, hogy azok a benne lévő RNS alapján termelni tudják a tüskefehérjét. Sajnos azonban előfordulhat, hogy a védekező rendszerünk a burok ellen is ellenanyagot termel. Így a második oltásnál (3-4 hét múlva) az immunrendszerünk már a „kicsomagolás” előtt elpusztíthatja a burkot, ezért az RNS nem jut be a sejtekbe, és azok nem termelik a védekezést „betanító” tüskefehérjét. Vagyis az immunrendszerünk még a „kézbesítés” előtt végezhet a vakcinával.
Ez lehet az egyik magyarázata annak a jelenségnek, amit az Oxfordi Egyetem által kifejlesztett vakcinánál tapasztaltak: ha az első oltásnál kevesebb mennyiséget adtak be, hatékonyabb lett a védelem.
A Szputnyik V az ismétlő oltásnál más vírust használ burokként. Szóval kétféle csomagolóanyag van, így az immunrendszer „átengedi” a vakcinát, és az ismétlő oltás is teljes mértékben hatásos lehet. Úgy látszik, az oroszok rafináltabbak voltak, mint az angolok, vagy az amerikaiak, és egy lépéssel tovább gondolkodtak. Lehet ugyan, hogy Oroszországban másképp értékelik az önkéntes szót – talán a Google-fordító miatt –, de az eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy az útitársról elnevezett vakcina biztonságos és hatékony.
Nyem rossz…