Az a baj az emberekkel, hogy nagyon fenn hordják az orrukat.
Így képtelenség rendesen szimatolni.
Le kellene ereszkedniük a földre, hogy négy lábbal járjanak rajta.
Igaz, akkor nem tudnának egyfolytában hadonászni a mellső végtagjaikkal, pedig azt nagyon szeretik. Artúr Detúr szerint a mellső láb arra való, hogy kiássuk vele a vakondot. Nekem a mellső lában a futásban is hasznos, de Artúr csak a vánszorgást ismeri, mert olyan a teste, mint egy vödör. Két füllel.
Annyi minden történt, mióta utoljára írtam! És nagyon régen írhattam utoljára, mert azóta sok-sok reggelit és vacsorát megettem. Az emberek azt nevezik egy napnak, amikor a reggeli után végre megérkezik a vacsora, és az is elfogy.
Molly már rengeteg reggelin és vacsorán túl volt, mire hozzánk költözött. Nehezen lehetett vele szót érteni, mert a világ jó ideje elcsendesedett neki. Talán ezért is volt olyan nyugodt. Aztán egy nap elszenderedett. Olyan mélyen aludt, hogy még a lélegzését sem lehetett hallani. Nem akartam felkelteni, ezért nem is ugattam, csak ültem mellette, és vigyáztam rá. Látszott rajta, hogy békés, és nem bántja semmi. Akkor is pihent, amikor a gazdáim elvitték. Talán még a durrogtatásra sem kapta volna fel a fejét.
Mert az emberek időnként nagyokat durrogtatnak, aztán nézik az eget és huhognak. Bolondos jószágok. Én nem tudom, mi lehet az égen, amitől huhogni támad kedvük, mert a durrogtatásra mindig elbújok. Süti még a polc alá is bemászik, és egészen lapos lesz. Annyira fél, hogy a vacsoráját is nekem kell megennem.
A gazdáim szerint egyébként én és a nővérem, Süti, nagyon békés kutyusok vagyunk. De az idegen emberek mégis tartanak tőlünk. Betyár, az angol vizsla azt mondja, hogy ez azért van, mert az emberek félnek a feketéktől.
Szerintem mostanában az emberek nem a feketéktől félnek a legjobban, hanem egymástól. Először azt hittem, hogy harapósak lettek, mert mindenki zöld színű szájkosarat rakott magára, és nagyon messziről kerülgették egymást. De Mikrobi, akinek kicsinyke konzervteste van apró lábakkal, elmagyarázta, hogy az emberek a károkozóktól félnek, azért takarják el a pofájukat. A károkozók kisebbek, mint egy bolha, és ha lenyelik az emberek, köhögni kezdenek tőle. És félnek, hogy ráragasztják egymásra. Tapadósak is a kis dögök! Én még nem láttam károkozót, de lesben állok. Ha betolja a ragacsos képét a kertkapun, eszem ágában sem lesz lenyelni, hanem elásom jó mélyre. Köhögjön tőle a vakond!
A gazdáim annyira óvakodnak a károkozóktól, hogy sokáig alig mertek elmenni otthonról. Süti kutyaházára is kiraktak egy táblát, hogy HOME OFFICE, és vihogtak. A vihogás olyan, mint az ugatás, csak minden ok nélkül csinálják. Az én gazdáim sokat vihognak. Süti szerint azért, mert jól érzik magukat. Szerintem, aki jól érzi magát, az hemperegjen meg a homokban. Süti szerint az emberek a lakásban szoktak hemperegni, legalábbis Csabi, a kandúr ezt mesélte neki.
Mióta a szájkosár divatba jött az embereknél, kevesebb vendég jön hozzánk. Süti, aki egyébként utálja őket, azt mondja, hogy ezek nem is vendégek, hanem idegenek. Zigmund szerint az idegengyűlölet egyre népszerűbb manapság. Szóval Süti halad a korral. Zigmund gazdái külsőre embernek tűnnek, pedig valójában szihomókusok. És Zigmundnak egyénisége is van, ami azt jelenti, hogy nem kell végrehajtania a parancsokat, mégsem szidják le.
Az emberek egyébként nem csak a vihogás miatt furcsák. A legfontosabb dolgokat fordítva csinálják. Itt van például az evés, ami egy igazán meghitt, magányos szertartás, ahol nincs helye leselkedőknek és kuncsorgóknak. Amikor megkapjuk a reggelinket és a vacsoránkat, nagyon ügyelünk arra, hogy senki más ne kaparinthassa meg előlünk. Viszont, mikor végeztünk, kinyalhatjuk egymás tányérját, mert a maradék rossz előjel lenne.
Az emberek együtt esznek, és nem szedik ki az ételt egymás szájából. Érthetetlen. És amit meghagynak, nem ássák el a kertben!
De talán még ennél is furcsább, amit a kakival és a pisivel művelnek. Nálunk, kutyáknál, a kaki-pisi közösségi esemény, együtt örülünk, ha jól sikerül, és rögtön megvizsgáljuk, hogy rendben van-e vele minden. Az emberek viszont félrevonulnak, és nem engedik meg a többieknek, hogy megszaglásszák. Amint kijött belőlük, gyorsan leöblítik vízzel, hogy még a nyomát is eltüntessék. Zigmund szerint az emberek irigyek a székletükre. A széklet olyan, mint a kaki, csak sokkal méltóságteljesebb.
Persze nemcsak az emberek viselkednek különösen. A múltkor a gazdám elmagyarázta, miért idegesítenek bennünket a macskák. Nekem ez nem kérdés: azért idegesítenek, mert léteznek. Szerinte viszont az a baj, hogy a macskák fordítva csóválják a farkukat. Ezt nem igazán értettem, mert a macskák is a tövénél kezdik csóválni a farkukat, és aztán a végén hagyják abba. Mindegy. A nőstény gazdám a falkavezér, ha ő mond valamit, nem ugatok bele. Gondoltam, ellenőrzöm ezt a farokcsóva dolgot, de ezek a fura jószágok mindig elszaladnak, ha tanulmányozni akarom őket. Amikor pedig már fenn vannak a fán, csak kapaszkodnak és nyávognak. Haszontalan állatok.
Lassan be is fejezem az írást, mert megint elkezdődött a durrogtatás az utcában. Ideje megennem Süti vacsoráját.