Egy barátom egyszer azt mondta, ha egy földönkívüli lény ellátogatna hozzánk egy messzi-messzi galaxisból, ránk nézne, és azt gondolná: milyen impozáns védőburkot fejlesztettek maguk köré a huncut kis bélbaktériumok!
Sajnos, minden oka meglenne a fura idegennek arra, hogy ne a külső alapján ítéljen meg bennünket. Ha összevetnénk a bennünk és rajtunk élő baktériumok, gombák, protozonok és vírusok – összefoglaló néven: mikrobiom – és saját sejtjeink számát, mi maradnánk alul. Az eltérés nem elhanyagolható: minden saját sejtünkre tíz mikrobiom sejt jut. Testünk többsége nem is a miénk!
A bennünk élő mikrobiom tömege nagyjából 2,5 kg – annyi, mint az agyunk kétszer. És a benne rejlő genetikai információ saját DNS állományunk 200-szorosa. Ijesztő!
Pár évtizede még szentül hittük, hogy ezek az apró lények jobbára csak élősködnek rajtunk, vagy bennünk. Ott vannak a beleinkben (bélflóra), a bőrünkön (bőrflóra), sőt, a szánk és az orrunk is tele van velük, a lányok és asszonyok pedig még hüvelyflórával is büszkélkedhetnek (persze csak akkor, ha a férfiak már kimentek a szobából). Szorgos kis „telepeseink” fontos vitaminokat termelnek nekünk, és védelmet biztosítanak a kórokozók ellen.
Az utóbbi években azonban egyre több titokra derül fény, és előbb-utóbb rá kell jönnünk, hogy belső értékeink jelentős részét a mikrobiom adja. Egyre szorosabb összefüggést tárnak fel az úgynevezett autoimmun betegségek – mint például az 1-es típusú cukorbetegség, a gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség és colitis ulcerosa), a sclerosis multiplex és a rheumatoid arthritis – és a mikrobiom összetétele között. Sőt, úgy tűnik, az elhízás, a szenvedélybetegségek, illetve a depresszió esetén is bűnrészes lehet a megváltozott mikrobiom.
Amikor először hallottam a széklettranszplantációról, azt hittem, valami rossz viccről van szó. Még hogy kakaátültetés! Aztán leesett az állam, mikor kiderült, hogy egy rendkívül veszélyes (sok esetben végzetes) bélfertőzést lehet ezzel a módszerrel gyógyítani.
Sőt, nemrég arról is olvastam, hogy a háziállatok jelenléte úgy változtatja meg az emberi mikrobiom összetételét, hogy kevésbé leszünk fogékonyak az allergiát kiváltó anyagokra. Persze csak akkor, ha ezt gondos szüleink még csecsemőkorban biztosítják számunkra. Kisgyermekesek, figyelem! A CSOK mellé a kutya- és macskatartás is kötelező!
Zajlik az emberi mikrobiom feltérképezése, ami hatalmas feladat, de megoldást adhat sok-sok egészségügyi problémára. Az eredmények megérkezéséig mindenképpen érdemes dédelgetnünk saját mikrobiomunkat – tekintsünk úgy rá, mint az egészségünk kovászára!
Az egészséges, rostdús táplálkozás önmagában is kedvező hatású lehet. Az élelmi rostokat (amiket saját emésztőenzimjeink nem tudnak lebontani) a vastagbélbe kerülve „megeszik” a bélbaktériumaink, és amit meghagynak belőle, az direkt jólesik a bélhámsejtjeinknek. A prebiotikumok egyfajta svédasztalt kínálnak a hasznos bélbaktériumaink számára (egyetek, gyönyörűségeim!), míg a probiotikumokban nagy mennyiségben találhatók bizonyos hasznos, egyébként bennünk is elő baktériumok.
Mi várhat ránk a jövőben? Csak találgatni lehet, de szerintem a legvadabb elképzeléseink is eltörpülnek majd a valósághoz képest. Addig is érdemes olyan emberekkel (szépek, fittek, okosak és egészségesek) ismerkedni, akiktől gátlástalanul kérhetünk majd egy kis kanálnyi kakit, ha a szükség úgy hozza.
Az angolul tudók számára javaslok egy jó összefoglalót a témáról:
https://depts.washington.edu/ceeh/downloads/FF_Microbiome.pdf